Mostanában elég sokat olvasok, leginkább a várandósságról és a szülésről. Na, meg természetesen a babákról. :)
Ma egy olyan idézetet hoztam nektek, ami engem rendkívül megfogott. Talán háromszor is elolvastam, mielőtt tovább mentem volna. Milyen érdekes, egy újabb példáját olvashatjuk annak, hogy minden mindennel összefügg. És ugyan lehet, hogy nem emlékszünk a születésünkre (már aki) tudatosan, de ott él bennünk, meghatározza a viselkedésünket és még annyi minden mást...
Abszolút nem mindegy, hogyan és milyen körülmények között jövünk erre a világra... <3
A részlet A bába válaszol (Ingeborg Stadelmann) c. könyvből származik.
"Az ember számára tehát az élethez vezető út összekapcsolódik az alászállással - meg kell hajolnunk, hogy megpillanthassuk a napvilágot. Nem egyszerű az életbe vezető út, felnőtt fejjel ez is egyre világosabb. Azonban bizonyára helyes, hogy éppen ilyen a kezdet: ez ad nekünk bizonyosságot egész életünkre, hogy túljuthatunk a mélypontokon, mert azok éppen úgy hozzátartoznak az élethez, mint a magaslatok. Az átmeneti helyzet a gyermek számára szűkösséget és bizonytalanságot jelent, de egyúttal arra is alkalmat ad, hogy megtapasztaljon bizonyos erőket, amikor az anyaméh tolja és préseli kifelé. Ugyanígy később is, életünk egy-egy mélypontján embertársaink fognak minket megtartani, és kényszeríteni, hogy továbblépjünk. Természetesen vannak olyanok is, akik önerőből és szinte játszva, gyorsan jutnak túl a mélypontokon, és felfelé, előrefelé törekednek. Hasonlóképpen vannak természetesen olyan gyerekek is, akik az átmeneti helyzetet igyekeznek gyorsan maguk mögött tudni."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése