Meg kell mondanom, Paracelsusról nem tudtam eddig túl sok mindent, csak hogy valami köze volt az egészséghez és nagyon bölcs volt... Ezen változtatni fogok - többet akarok róla tudni.
Most szeretném megosztani veletek azokat a gondolatait, amik engem rendkívül megragadtak és formálják a nézeteimet. Mivel úgy gondolom, elgondolkodtató mondatokról van szó, szeretném megosztani most veletek is!
Alterius non sit, qui suus esse potest. Vagyis ne legyen más ura annak, aki önmaga ura lehet. Érdemes többször is megrágni ezt a kijelentést... Mit tapasztalhatunk nagyon sokszor? Hogy leuralnak minket, vagy éppen mi tesszük ezt másokkal. Nem kéne, lehet tudjuk is, de én még ilyen megvilágításban nem gondoltam erre. És valóban, ez mindent magában foglal, hiszen mindenki lehet önmaga ura. Sőt, kell is, hogy legyen. Ezek után miért szeretnénk esetleg mások felett uralkodni? Már nincs is értelme. És hopp: megszűnne minden gond...
Az én filozófiai felfogásom szerint a természet maga a betegség, és ezért egyedül ő tudja, hogy mi a betegség. Egyedül ő az orvosság, és ő tudja, hogy a beteg miben szenved szükséget. Lehet-e valaki orvos, anélkül, hogy e két dolgot felismerte volna? Az orvostól nem származik betegség, és nem is ered tőle semmiféle gyógyszer. Amilyen kevéssé tud beteggé tenni, oly kevéssé adhatja vissza az egészséget. Ki hivatottabb tanítómester itt, mint maga a természet? Ez birtokolja e dolgok ismeretét, és minden dolog lényegéről látható képet nyújt számunkra, és az orvos ezekből a látható képekből meríti ismereteit. A természet maga a betegség, és ezért egyedül ő tudja, hogy mi a betegség. Ó, milyen társadalomban élünk? Tapasztaltam én is, és hallom másoktól is: az orvostól várják a megoldást. Egyenesen követelik - vannak ilyen beállítottságú emberek is. Miért felejtettük el mindezt? Miért ágálunk még mindig a természetes gyógymódok ellen? Miért nem fordulunk önmagunkhoz, önmagunk felé? Mi vagyunk életünk legnagyobb forrása, ha ezt tudjuk, merjük használni bátran.
Ezért kell az orvosnak a természet iskolájából tökéletes ismeretekkel rendelkezve kikerülnie. Az orvosnak a természetből, és nem a találgatásból kell kiindulnia, mivel a természet látható, a találgatás pedig láthatatlan. A látható teszi az orvost, nem a láthatatlan. A látható adja az igazságot, nem a láthatatlan. Mindaz, ami az emberben láthatatlan, láthatóvá válik. Az orvosnak nem egy külső véleményformálónak kell/kéne lennie, hanem egy olyasvalakinek, aki az igazat mondja, meglátja azt, amit mi magunk nem vagyunk képesek. Egy tisztán látó ember mindenkor segít és segíteni fog, hiszen ez él a szívében.
Ha beadsz egy gyógyszert, akkor azt a gyomornak kell számodra elkészítenie, ő pedig egy alkimista. Ha pedig a gyomor eléri azt, hogy a csillagok elfogadják a gyógyszereket, akkor azok irányítva is lesznek. Ha nem, akkor a gyomorban maradnak, és a széklettel távoznak. Mi lehet magasabb rendű egy orvosban, mint az, hogy ismeri a belső csillagok összhangját? Mert minden betegségnek ott rejlik az oka… A táplálkozásunk nagyon, de nagyon befolyásolja azt, hogy mit gondolunk, milyen gondolatokat érzékelünk. A gondolatok pedig a gondolkodásmódunkat határozzák meg, és így tovább... Arra még nem is gondoltam, hogy a gyomrunk micsoda labor!
Nos, nagyon fontos, hogy az orvos szelíd legyen, mint a bárány, mert tudományában sok és nagy dolog rejlik, nevezetesen: gyilkolás, fojtogatás, megnyomorítás, megbénítás, elrontás, kiszipolyozás, tolvajlás, rablás. Mindezek a dolgok egy farkas-orvosra jellemzők. Mert az orvos legyen olyan, mint a bárány, aki Istentől van… Az orvosságot hű szívvel kell átnyújtania és közölnie. Mert a hűségnek hűség, az igazságnak igazság, az igazságosságnak igazságosság jár…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése