Elengedés. Búcsú. Tisztulás.
A képen a kamaszkori szobámban láthattok a kamaszkori ruháim halmával. Az elmúlt időszak számomra a szortírozással, a szelektálással és a tisztulással telt.
Egyre nagyobb a pocakom, egyre közelebb kerülök, kerülünk egy új élethez. De nem csak a babánk születik majd meg. Hanem egy anya, egy apa és egy család is. Így jutottam oda, hogy ne csak lelki szinten engedjem el a lánykoromat, hanem a fizikai világban is.
Rengeteg mindent összeörököltem az évek során, és új ruhákat is kaptam vagy vettem. Volt bőven. Kidobni? Hatalmas kár lenne. Ismerősnek adni? Nem találtunk nagy hirtelen senkit. Megint rakjuk el? Nem. "De Zsuzsika, nem lesznek ezek még jók a szülés után?" Lehet, de anyu, nem leszek én már lány...
És ezzel elengedtem azokat a ruhákat, amikben nővé lettem, amik megjelenésemben is tanúsították: lány, lányka, leány vagyok.
Érdekes erre visszagondolni állapotosan, közben pedig előre tekinteni, ahol az anyaság vár rám.
Azt hiszem, erre a tavasz, a megújulás időszaka volt a legnagyszerűbb pillanat. 🌸
Megjegyzések
Megjegyzés küldése