A szokás hatalma, avagy ne hagyd, mert megszokja 🤨
1. rész
🤔 Korábbi munkám során nem keveset foglalkoztam a szokások kérdéskörével, és meg kell, hogy mondjam: nagyon sok embernek baja van velük/tőlük. Ez pedig most, hogy anya vagyok, nálam virágzik. Mármint a sok probléma a szokások körül.
🤐 Valahogy azt tapasztalom én is és más anyák is, hogy mihánt kibújik a gyermekünk, a társadalom egyenesen jogot formál arra, hogy megmondja nekünk a tutit, a legjobbat, hogy mit csináljunk és mit ne csináljunk. Miért is? Hogy olyan gyermekünk legyen, mint amilyet ők akartak vagy akarnak, vagy mint amilyen nekik volt. (erről még később szó lesz)
😪 Aztán mit látunk a világban? Mindenhol megfáradt, szenvedő, depressziós, traumákkal teli, lelki trutyiputtonyt cipelők végtelen sora, emellé pedig egyre több a pszichológus, terapeuta és más segítő. Mert valami nem volt oké, mert valamit nem jól csinálnak, mert ez a minta...
🤕 Valahol defekt van, hibádzik a rendszer. A világnak és az embereknek szüksége van valami másra. Mert a dolgokat másképp is lehet csinálni. És ez a másképp nem ördögtől való. De ha mégis: nincs-e ugyanúgy jogunk nekünk magunknak kipróbálni, megnézni, hogy vajon működik-e? Miért ne lehetne gyereket nevelni is másképp? Vagy egyáltalán gyereket gondozni másképp? Vagy csak élni másképp...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése